|
YES
Mike Thrawn 2006.12.15. 22:04
 1968-ban alakult angol zenekar.
Eredeti felállás: Jon Anderson ének;
Peter Banks gitár;
Bill Bruford dob;
Tony Kaye billentyűs;
Chris Squire basszusgitár.
"There's one difference between you and
your heart is inside your hand"
Jon Anderson (1944. okt. 25.) és Chris Squire (1948. márc. 4.) már régóta próbálkoztak zenéléssel, amikor 1968-ban olyan, később sztárokká vált hírességekkel, mint Bill Bruford, Tony Kaye és Peter Banks megalapították a Yest. Az együttes hamar kitűnt zenei stílusával, hangzásvilágával, amelyre mind a komolyzene, mind az art-rock stílusjegyei jellemzőek. A négy kitűnő zenész képességei mellett Jon Anderson kristálytiszta, képzett, igen magas hangja lehetővé tette, hogy egy új, elnevezhetetlen stílust hozzanak létre. Első lemezüket az Atlantic kiadó jelentette meg 1969-ben. Az együttes tovább finomította stílusát. Hosszú, összetett számokat írtak, amelyek gyakran szünet nélkül kapcsolódtak egymáshoz. A fokozatos hangzásbeli újítások feszültséget keltettek a zenészek között, ezért 1970-ben távozott az egyik alapító, Peter Banks. Az együttest nem viselte meg a távozás, a Tomorrow gitárosával Steve Howe-val folytatták tovább munkájukat, és sokkal magasabb szintre jutottak. Elkészült a Yes album, amely az első nagy értékű, eredeti alkotásuk. Ezen már Anderson írta a szövegeket, aki a Yes mellett a KING CRIMSON-nál is énekelt, mint session zenész. 1971-ben távozott Kaye. Ekkor alakult ki a Yes klasszikus felállása, amelyben a billentyűs hangszereket a volt Strawbs tag, a virtuóz Rick Wakeman (1949. máj. 18.) kezelte.
A nagy gonddal elkészített albumokat csodálatos borítókkal díszítették. A fantáziarajzok, elvont grafikai megoldások Roger Dean remekművei. A Fragile című korongtól kapcsolódott össze a grafikusművész munkássága a Yes zenéjével. A lemezen felváltva hallhatók a tagok közös szerzeményei az egyéni kompozíciókkal. Brilliáns megoldás a We Have Heaven, amin Jon Anderson - a technikai lehetőségek segítségével - 6 szólamban énekel. Emellett még a Roundabout emelkedik ki a sorból:
"A tóban és körülötte
Hegyek válnak ki az égből és azok ott állnak
Még egy mérföld és ott leszünk és még nevetünk is.
Elmegy egy nap és meglátod szerelmem, hogy ott leszek veled." A Yesre jellemző, hogy a kitűnő együttműködések eredményeit, a megjelenő lemezeket nem befolyásolta a tagok szolókarrierje. Ugyanez vonatkozott az egyre gyakoribbá váló tagcserékre is. Sorra követték egymást a kiváló művek, amelyek a 70-es évek végétől a kritikusok szerint már semmi újdonságot nem nyújtottak. Ez azt jelenti, hogy zenéjük telített lett, újabb értékes elemet már igencsak nehéz lett volna találni a műveikben. A zenei koncepciójukhoz tökéletesen illett Anderson jellegzetes hangja és énekstílusa. 1979-ben Wakemannak is személyi problémái adódtak a többiekkel, ezért távozott az együttesből, és folytatta sikeres szólópályáját. Anderson a kevésbé sikeres önálló munkái mellett Vangelis-szel készített magas színvonalú, remek albumokat. A Yes megmaradt tagjai még összehoztak egy lemezt Drama címmel, de ennek nem volt jelentős sikere, így az együttes átmenetileg megszűnt.
1983-ban Anderson a régi tagokból, valamint Trevor Rabin gitárossal és Eddie Jobsonnal létrehozta a 80-as évek Yesét. Zenéjük követte a kor divatját, de sokat megőrzött az eredeti rockelemekből is. Az új lemezükről az első szám, az Owner Of A Lonely Heart lett nagy siker. A lemezt bemutató turné után ismét hosszabb szünet következett. A következő 1986-os album a koncertek virtuóz számait, a zenészek improvizációs szólóit tartalmazta. 1987-től ismét nem lehetett hallani a Yesről, bár itt-ott felbukkant egy-két ismert tag. 1991-ben az egykori tagokból a nyolc leghíresebb összeállt és elkészítették a Union-t. Ezt követően világkörüli turnén mutatták be alkotásukat. A Yes azóta is él és működik bár eléggé ritkán hallatnak magukról a tagok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
