Az Alan Parsons project névadója, Alan Parson elsősorban nem zenészként hívta fel magára a figyelmet. Parson a hatvanas évek végétől mint a legnevesebb hangmérnökök egyike dolgozott. Olyan műveknél segédkezett mint a Beatles Abbey Road című korongja, a korai Wings lemezek, valamint Rick Wakeman (Yes), Al Stewart, a Cockney Rebel és a Pilot alkotásai. Mint hangmérnök és producer járult hozzá a Pink Floyd lemezek máig is utánozhatatlan hangzásához. Ezek közül is kiemelkedik a Dark Side Of The Moon, melynek zenei rendezősége is az ő nevéhez fűződik. A sokoldalú kapcsolat Parson számára is előnyös volt, közelkerült az elvont muzsikához, és ezernyi ötlettel gazdagodott. 1975-ben elérkezettnek látta az időt, hogy saját zenei elgondolásait is megvalósítsa és ehhez létrehozta az Alan Parsons Projectet. Mint azt a név is mutatja ez nem annyira egy együttes, mint inkább egy zenei koncepció, egy tervezet. A trió amely a project megvalósításához látott, kiváló és tapasztalt zenészekből állt. Eric Woolfson a másik alapító tag, Parsonnal közösen írta a dalokat és ő kezelte a billentyűs hangszereket. A harmadik állandónak mondható tag Andrew Powell gitáros volt, a többiek úgymond szesszionzenészek. Azért úgymond, mert a nevek nem akármilyen zenészeket fémjeleznek: Arthur Brown, az   ex Zombie tag Colin Burstone, a Cockney Rebel kitűnősége Steve Harley vagy az ex Hollies tag Allan Clarke. Már az első album fémjelezte az együttes zenéjét: tökéletes szerkesztettség, szövegben pedig mindíg egy-egy téma részletes kifejtése volt a cél. Első lemezükön erősen érezhető Edgar Allan Poe hatása. Az általa leírtak jelennek meg a zene nyelvén a The Raven (A holló) című számban:

"Thus quote the raven, nevermore
And still the raven remains in my room
No matter how much I implore
No words can soothe him
No prayer remove him
And I must hear for evermore
Quoth the raven, nevermore
Thus quoth the raven
Nevermore"

Majdnem minden évben jelent meg egy-egy albumuk az Arista kiadó gondozásában. Ezek is egy-egy témához és egy-egy ismert személyiséghez kapcsolódtak. Az I Robot (Én, a robot) című lemez Isaac Asimov tudományos fantasztikus művét, az űrtémát idézi, a Pyramid (Piramis), a rejtélyes Ó-Egyiptom titkait kutatja, míg a Gaudi a kiváló építésznek Antonio Gaudinak és fő művének a La Sagrada Familiának állít emléket. A korongok mindegyike nagyszerű munka, jó szöveg, kifinomult és folyamatosan megújuló hanghatások, kiváló összhangzat. Sajnos a kilencvenes években nem jelentkeztek új lemezzel.