Mike Oldfield élete és munkásága

Élete:

1953. május 15-én született Reading-ben a szigetország fegyházáról és rockfesztiváljáról ismert városban. Itt járt iskolába, helyi néptáncklubok tagja volt. 13 éves korában a szülei Essexbe költöztek. Nem sokkal ezután elköltözött otthonról, mivel nem jött ki a szüleivel: nem tetszett nekik a hosszú haja.          „ jelenleg én is ilyen problémával küzdök”

14 éves korában Sally nõvérével folf-zenei kettõst alkottak Sallyangie néven. Két kislemezt és egy albumot adtak ki, mérsékelt sikerrel. Mike 1968-ban létrehozta bátyjával a Barefoot együttest, ami nem volt hosszú életû. Néhány szerzeményüket Mike felhasználta a Tubular Bellsben. Majd röviddel késõbb csatlakozott Kevin Ayers együtteséhez. / Kevin Ayers and The Whole World / Sally egyébként csak 79-ben jelentkezett ismét önnálló folk-dalokkal.

1970-71-ben demó kazettáját a hanglemeztársaságok sorra elutasították, míg 1972-ben kapcsolatba lépett az akkor alakuló Virgin lemezcég munkatársaival, és õ készítette el a vállalat elsõ kiadványát a Tubular Bells-t. Ez az album óriási szakmai, és közönségsikert hozott. Közel 16 milliót adtak el belõle, s a rocktörténet egyik fontos nagylemeze. Több mint 2 évig a slágerlistákon szerepelt. 1974-ben Oldfield, Grammy-díjat

kapott érte.

Oldfield elgondolása szerint a rock muzsikának ki kell törnie a három-négy perces idõtartam börtönébõl, hiszen képes arra, hogy akár 50 perces kompoziciókat is elbírjon.

Felfigyeltek a Tubular Bells-re az EXORCIST /ördögûzõ/ címü film alkotói és ez a zene lett késõbb a film aláfestõ zenéje. Második albuma a Hergest Ridge már nem aratott nagy sikert, ám az 1975-ös Ommadawn a Tubular Bells-hez hasonló fogadtatásban részesült.

Oldfield lemezeire az óta is az elsõ albumok stílusjegyei jellemzõek, bár mindig az aktuállis divat jegyében készülnek dalai. 1979-ben nagyszabású turnéra indult, s bár majdnem minden koncert teltházas volt, a hatalmas költségek miatt a kiadások jóval meghaladták a bevételt. Így a lelkes közönség ellenére milliós adósságokba került. A turné részletei Exposed címmel láttak napvilágot. Az adósságot csak a Platinum megjeletetésével sikerült kifizetni. Ezt az albumot a kritika “Oldfield kezdõknek” jelzõvel illette. Mike új szerkesztési elvet vezetett be: a lemez / kazetta A oldalán egy hosszú szám volt, a B oldalon pedig négy rövidebb. Itt jelentek meg elõször feldolgozások: pl Gershwin I Got Rhythm címû szerzeménye, Wendy Roberts lágy hangjával. Ezután, 1980-ban következett a Platinum turné, jóval kisebb kiadásokkal.

A 70-es évek hosszabb lélegzetü darabjait fokozatosan elhagyta, majd az 1990-es albuma az Amarok óta ismét visszatért az 50-60 perces darabokhoz.

Legnagyobb közönségsikerét 1983-ban a Moonlight Shadow címû dallal aratta, mely a bírálói szerint csúfos megtagadtatása mindannak, amit a rockzene fejlõdése szempontjából a Tubular Bells és az Ommadawn jelentett.

1994-ben megjelent a The Songs Of Distant Earth album, amely szorosan kapcsolódik Arthur C. Clarke A távoli Föld dalai címû könyvéhez. Az írót annyira lenyûgözte a zene, hogy jegyzeteket írt a CD-borítóra, és elneveztek Mike Oldfieldról egy kisbolygót.

Munkásága: pár album a huszonhat albumból.

1973 Tubular Belles            Mike ekkor egy igen egyszerű ám még is számomra meglepő dologgal ált elő nem használt „énekeseket” hanem a gitárral helyetesítete őket hisz gitárnak hat húrja és akár száz külömböző fajtája van mind akusztikus mind elektronikus formában. Ezt kihasználva Oldfield egy eddig ismeretlenebb zenei stílust alkotott. Nekem ez az egyik kedvencem.

1979 Platinum          Oldfield pénzügyi problémái után egy hihetetlenül „kétszínű” albumot alkotott egyik szám lágy a basszus gitár húrjai között érezzük megúnkat a másikban pedig felriadunk egy a semmiből előtűnő gidára. Nekem ez az egyik kedvencem.

1982 Five miles out             A későbbi Crises előfutára és Mike populáris zenei stílusának megjelenése.

1983 Crises              Ennél az albumnál Mike populáris zenei stílusa mutatkozott meg mint például a Moonlight Shadow és a Shadow on the wall (később ezért Mikeot kegyetlenül megrótták)

1984 Discovery        Ennél az albumnál is csak sajnos Mike populáris zenei életét élte.

1990 Amarok            Ez az album Mike Oldfield tökéletes önmaga. Mi hihetetlen Mike világi zenéje után ismét saját rajongóinak írta ez a bonyolúlt hihetetlenül mozgalmas albumot. Bár az album egyetlen hatvanperces számból ál ez a szám szinte minden létező hangszert megszólaltat meg olyan dolgokat amik eredetileg nem is hangszerek mint pl fogkefe, egy pohár víz vagy épp üvegtörés. Nekem ez az egyik kedvencem.

1992 Tubular Bells II           Ez a lemez a majdnem húsz ével ezelőtti Tubular Bells mintájára íródott. Bár némileg eltért de nagy részben követte azt például ebben az albumban némileg felfedezhető a bendzsó hangja is míg az elsőben nem. Nekem ez az egyik kedvencem.

1994 The Sons of Distant Earth     Ez az album lágy ritmusáról és hihetetlenül érdekes zenei világáról s mit Arthur C. Clarke is értékelt.

1998 Tubular Bells III  Ez az album külnlegesen lágy és még is pörgős. Az album kezdetén kristálypoharakkal koponálnak ami számomra megdöbentő volt ezután még jobban tiszteltem Oldfield stílusát. Az albumban fel hangzik három óriási majdnem ötszáz kilós cső harang (innen ered az album címe Tube=cső, Bells=harang) Ezzel az albummal Mike Oldfield Magyar országra jött 1999 ben. Nekem ez az egyik kedvencem.

1999 Millenium Bells 1999.December. 31 Mike(47) évesen bemutatta ezt az igen csak komoly hangvételű albumot. A koncerten több ezer ember jelent meg sajnos az óta megjelentek albumai (Tr3s Lunas) ám nem volt koncertje. Ezen az albumon komoly zenei elmek keverednek az elektromos gitárral és szintetizátorokkal. Nekem ez az egyik kedvencem.

2003 Tubular Belles Ez az album a 30 ével ezelőtti Tubular Belles-t dolgozta fel. Oldfield Ekkor ünnepelte 50-edik születés napját.

2005 Light and Shade

Nem vagyok átlagos zenész. Technikus vagyok, aki az ötleteit lefordítja a zene nyelvére - vallja Mike Oldfield, aki három év után jelentkezett új CD-vel. És rögtön egy dupla albumot adott ki, Light & Shade címmel.

Ez az album meg oszlik a Light lágy, sodródós, kissé a meditációs zenék hangulatát adja vissza ezzel ellentétben a Shade  egy mozgalmasabb, pörgősebb, zenei album. Nekem ez az egyik kedvencem

Nos ez volt a Mike Oldfieldről szóló prezentációm.

A CD-n található többi mappában egykét a munkásságához kapcsolódó szám található.

További információ és érdekeség a www.thrawn.gportal.hu

                                                         www.tubular.net –n lehet találni.